Egyrészt sokan úgy vélik, az állatok védelme az unatkozó, félresiklott emberek hóbortja, másrészt legalább ugyanennyien előszeretettel gyártják le azt a bántalmazó és lesajnáló kontextust, hogy miért az állatokkal foglalkoznak azok, akik ezt szívvel-lélekkel teszik, miért nem az embereket "mentik meg".
Az állatvédelem nem a bolondok nünükéje, hanem kötelező állami feladat. A jogszabályaink tisztán meghatározzák, mit kell, vagy mit kellene biztosítania, ellátnia a magyar államnak, és hogyan. Ez sajnos ezer sebből vérzik évtizedek óta, és a kötelező állami feladatot a civil állatvédők és szervezetek viszik a hátukon, ameddig még bírják.
Az állatvédelem nem a "sötétzöldek baromsága", hanem jogszabályaink alapján is minden ember erkölcsi kötelessége, a kifinomultabb lelkűeknek pedig szívből jövő késztetés, hiszen nem tudnak elmenni a szenvedő életek mellett.
A késztetés hiányában maradna az erkölcsi kötelesség, ha ez sincs, legalább a jó érzésben bízhatnánk, főleg, ha ez a nyilvánosság felelősségével párosul. A véleményformálók, a médiában beszélők és a politikusok, döntéshozók kezében is hatalmas a felelősség.
Szeretném hinni, hogy az tudja csak legyártani azt a fajta bántalmazó kontextust, amelyet az ország "Bocsija" csinált a napokban, aki ismeretek híján van. Nem tudja, mi is az az állatvédelem, nem tudja, hogy a magyar államnak milyen kötelezettségei lennének, amelyeket mind a mai napig a lesajnált állatvédők oldanak meg. Túl azon a "semmiségen", hogy nem ezt érdemelné a társadalom azon rétege, amely az állatvédelem alá temeti a saját életét, végtelenül torzító is a társadalomra nézve annak a nézetnek a közvetítése, hogy "Állatvédelem? Hagyjuk már ezt a hülyeséget"." Ha van igény rá, segítek megérteni egy beszélgetésben Bochkor Gábornak is.
Mindenkinek szíve joga eldönteni, mivel tölti az életét, a szabadidejét, mit tart fontosnak, miért harcol, és milyen bajban lévő lelkeknek nyújt segítséget. Túl ezen, senkinek sincs joga legyártani senkivel szemben azt a bántalmazó kontextust, hogy ha valamely irányba kinyújtja a kezét, az azt jelenti, hogy a másik irányba érdektelen.
Túl mindezen, ideje volna mind a döntéshozóknak, mind a nyilvánosság előtt beszélőknek és mindenkinek először megérteni, mit jelent az állatok védelme, mit jelent tiszteletben tartani minden életet, mi lenne ebben a kötelező állami feladat; sajnálatos tapasztalatom, hogy még a döntéshozók között is végtelenül kevesen értik ezt. Majd ha ezt megugrottuk, talán eljuthatunk egyszer oda, hogy megértsük, miért végtelenül ártalmas így megnyilvánulni egy olyan területen, amelyen állami feladatot ingyen ellátó civilek vívják szélmalomharcukat.
Egyszer volt szerencsém egy Gulág túlélővel filmet készíteni, aki azt mondta nekem, a hit tartotta életben. Lassan itt sem marad más kapaszkodónk.
forrás: facebook.com/doditygabriella