Tudom, hogy ennél most sokkal nagyobb baj van az országban, de minden mindennel összefügg.
Közel három évtizede van szerencsém itteni lakosként (is) figyelemmel kísérni szigetcsépi Csupics-sziget (ma már félsziget…) mögötti hókonyt, a Natura 2000 területen, tele védett állat-és növényfajokkal. A helyzet évről-évre rosszabb. Míg 5-6 éve alig volt sulyom, ma már egyes részeken szinte átjárhatatlan a vízfelület, egyre súlyosabb a feliszapolódás, romlik az állapota a helynek.
A sulyom ugyan védett növény, de a Tisza tavon is rájöttek, ritkítani kell, mert sűrű, hínáros száraival elvonja a fényt, az oxigént, “megöli a vizet”. Pár hete a dömsödi holtàgban kellett speciàlis vàgógépekkel beavatkozni, mert benőtt a víz, pipáltak (értsd: fuldokoltak) a halak…Nem vagyok vízügyi szakember. Egyszerű természetkedvelő vagyok, akit zavar a folyamat, amit látok.
A fotó nem is adja vissza a valós képet. A helyzet nem az apály miatt ilyen, hiszen itt még van víz, mert zsilipelt a Ráckevei-Soroksári Duna. De ahol van víz, azzal így bánunk. Natura 2000es terület, ritka, ex lege védett úszólàppal, értékes és egyedi élővilàggal… csak terjed a sulyom, növi be a nád és a sás évről-évre.
Az elmúlt években sokszor bejelentettem a hatósàgoknak a helyzetet, azt is leírtam, a hókonyban emberi kéz által többméteres fatörzsekből és vas huzalokkal (!!!)összeeszkábált tartás sem segít a helyzeten, fogja az iszapot, és segíti az összenövést.
Választ szinte egyszer sem kaptam.
Talán teszek egy utolsó kíserletet az Élő Környezetért Felelős Minisztérium-nál. Mert sokkal egyszerűbb lenne a megelőzés elve mentén most beavatkozni, elkerülve a teljes iszapolódást, a benövést, a halak pusztulását. Szerintem mi lakók is segítenénk, jó kis közösségi összefogással.
A természetvédelem sajnos sokban hasonlít az állatvédelemre: nem a megelőzésen van a hangsúly. Aki pedig a hatóságokhoz fordul, tisztelet a nagyon példás kivételeknek, sokszor falakba ütközik, és végeláthatatlan harc kezdődik, amelynek a végén a bejelentő feladja, vagy negatív bélyeget kap magàra.
Sajnos van hova fejlődnünk. Bízom benne, sikerül megugranunk, és több figyelmet kapnak a természeti èrtèkeink.
forrás: facebook.com/doditygabriella