Valóban, több mint másfél évtizede foglalkozom állatvédelemmel, terepen, a gyakorlatban is. 2018 második felében, rengeteg más egyéb anyag mellett megírtam azt a programot a kormánynak, amely kapcsán a háttérben megkezdődött az előkészítő munka; ebben természetesen a civilek folyamatos munkájának és lobbijának is fontos szerepe volt.
Amikor 2020-ban épp Karácsony Gergellyel harcoltam nyilvánosan, mert nem vették át az alapítványunktól az adományokat a főváros gyepmesteri telepén, a kormány kinevezett egy állatvédelmi felelős országgyűlési képviselőt a területre. Ő az elején számított rám, aztán amikor a marketing fontosabb lett, mint az állami feladatok rendszerszintű, szakmai átalakítása, és ezt szóvá tettem, akkor elegánsan, szó nélkül kitettek, egyszerűen csak más írta alá a lejáró szerződést.
A bűnöm az volt, hogy elmondtam: ami közpénzből működik, működjön jól, máskülönben nem beszélhetünk állatvédelemről. Mert amíg a magyar állam nem látja el a jogszabályokban foglalt kötelező feladatait, amíg nem működik a megelőző állatvédelem, amíg a közigazgatási állatvédelmi hatóságok (jegyzők) nem tudják, vagy nem látják el a feladataikat, és amíg mindezek következményeivel, a kóbor, vagy a gyepmesteri telepen sínylődő állatokkal tűzoltás szintjén foglalkozunk, és toljuk a közpénzt számolatlanul a sintérbizniszbe, vagyis állatkínzást támogatunk közpénzből, addig nem beszélhetünk állatvédelemről.
Valóban voltam fővárosi képviselő, el is készítettem egy nagy állatvédelmi anyagot, benne az Illatos út elköltöztetésével, ivartalanítási és civilek számára támogatási alappal. Semmit nem értem el vele, mert Karácsony Gergelynek teljes többsége volt, napirendre sem vették az előterjesztést! Később Vitézy Dávid kb. ugyanezt beadta, elfogadták, mégsem valósult meg semmi.
Később, Kispesten állatvédelmi tanácsnok lehettem volna, de nem fogadhattam el a megtisztelő lehetőséget. Mindenhol csak a kudarc ért, és sehol sem tudtam hasznosítani a tudásom. Nem volt rá igény. Igaz, azt se feledjük, nem tudtam volna megváltani a világot: az önkormányzatok is tehetnek az állatvédelemért, de a munka oroszlánrésze állami kötelező feladat! És ha ott nincsenek rendben a kötelező állami feladatok ellátásánál az alapok, akkor az egész állatvédelmi munka egy kimerítő tűzoltás és szélmalomharc, amelyet az állami feladatot ingyen ellátó civilek vívnak!
2024 decemberében, a gyömrői horror telep felszámolásakor ott álltam az első sorban. Hordtam a kutyákat, 130 oldalas feljelentést írtam, miközben még csak egy hatósági leltár sem készült az állatokról. Olyan fokú rendszerszintű kudarcot éltem át, és olyan fájdalmas, beteg, sérült, megkínzott, félholt állatokat láttam „közpénzből” vegetálni, haldokolni, hogy az számomra vízválasztó volt. Ott elhatároztam, szakmai útra lépek, és addig megyek, amíg nem találom azt az utat, ahol végre nem leszavazható és kiszavazható „politikusként”, hanem szakemberként tudok letenni az asztalra egy átfogó, a közigazgatási állatvédelmi rendszer átalakításáról szóló tanulmányt, amíg nem tudok vázolni és bemutatni egy működőképes rendszert, amelyhez mások állításaival ellentétben nem kell 100 milliárd.
Az elmúlt hónapokban rengeteget dolgoztam ezen. Kiváló szakember állt mellém, akinek mind emberileg, mind szakmailag hálával tartozom. És jelentem: készen lettem vele, nemsokára beszélni is fogok erről is. Állatjólléti és természetvédelmi szaktanácsadói papírom is lesz róla, hogy ne mondhassák rólam többet: nem vagyok szakember.
Végezetül csak annyit szeretnék mondani a cikk kapcsán: minden hasonló dicséret megtisztelő, én legalább is annak vettem. Köszönöm! De! A gyömrői menhely felszámolásakor, tavaly januárban, februárban alapjaiban tört el bennem sok minden.
Nem tartom jó iránynak a politika színterén állatvédelmi feladatokat vállalni. Nem kívánok többet hozzá nem értő, egoból döntő, alázat maximális hiányával küszködő, vagy politikai alapon szakmai javaslatot lesöprő helyzetekben az állatvédelem számára kudarcos döntésekhez politikusként asszisztálni.
Az állatvédelmet nem hagyom abba, sőt. Most kezdek csak igazán ezzel foglalkozni.
forrás: facebook.com/doditygabriella