A napokban négy, alig 8 hetes kiskutyát fuvaroztam Tökölre, az Elek-Ágh menhelyre, ők fogadtàk őket. (a negyedik most nincs a képen)
Hogy kerültek hozzám?
- egy kedves ismerős kérdezte, tudnék-e segíteni - persze!
- egy civil állatmentő hölgy, aki amúgy pedagógus, felhozta őket egy kistelepülésről. Hàrom testvérük ott maradt, nekik nem találtunk helyet…
- a wekerlei Csipetke rendelőben tesztek, chip, a fogadó hely kérésére oltások következtek, a hatszámjegyű szàmlát alapítvànyunk, a Dokta rendezte - köszönjük a kedvezményeket! A rendelőben megittak egy lavór vizet…éhesek is voltak.
Kispestről Tökölig felváltva visítoztak, vagy aludtak kétszer összekakiltàk mind magukat, ezèrt takarítottam is menet közben az Elek-Ághnàl megettek egy lavór eledelt, borzasztó éhesek voltak…
Ezeknek a piciknek a mamijuk mellett volna a helyük. Ő nincs meg.
Öt ember munkàja, 200 km, hatszámjegyű orvosi költsèg, amely az Elek-Ághnàl tovàbb növekszik
Gazda vajon lesz? Talán, hiszen mèg picik…ha nem, akkor marad az örök menhelyi lét…
Három testvérük élete a jószerencsére van bízva, és jövőre az ő utcàn szaladgàló kölykeiket lehet felhozni a településről…
Hazánkban minden nap, minden állatvèdő szervezet ezzel (is) küzd.
Mindez miért?
Mert valahol, valaki felelőtlen gazda úgy véli, ezt megteheti.
Mert valahol, valaki hatósàg engedi neki megtenni ezt, hiszen nem tartatja be a felelőtlen gazdàval a jogszabàlyokat.
Pedig ez volna az állatvédelem alapja. Nagyon egyszerű lenne megoldani.
Eddig nem volt rá akarat, sőt, a kimondott irány (felém) az volt: “szakadjak le a hatósàgi eljárásokról.” Ez olyan, mintha a péknek azt mondanàd, ne gyúrj tésztàt.
Amíg száz kilométereket utazva kiskutyákat mentünk, addig az állam el nem végzett feladatainak következményeit lapátoljuk. Mert minden kóbor állat a magyar állam állata……
Frédi, Béni, Irma, Vilma gazdit keres…itt lehet érdeklődni: Elek-Ágh Állatmenhely Alapítvány Tököl.
forrás: facebook.com/doditygabriella