Szoktàk mondani, a történelem ismétli önmagàt, közhely, de nem nehéz megtalàlni a mai korban a párhuzamot.
Ma, amikor azt mondjuk, háború, vagy béke, megtölthető pont ugyanezzel a tartalommal a mai ünnep. Amikor szabad akaratunkból úgy döntünk, nem támogatjuk egy másik ország háborúját pénzzel, katonàkkal, fegyverekkel, és nem szeretnènk Magyarorszàg pènzét egy háború feneketlen kútjàba önteni, akkor ezt a döntést épp a szuverenitásunk mentén hozzuk meg.
De ma Európàban úgy àllnak a dolgok, Magyarországnak épp azt akarják megmutatni, nem dönthet szabadon. Ha nem hajt fejet, akkor vagy a támogatásokat vonjàk meg, vagy épp az energiabiztonsàgunkat fenyegetik. Vagy a miniszterelnököt és a gyerekeit. Mert ma már azt is meg akarjàk mondani, honnan vásároljunk kőolajat és földgàzt. Dràgàbban. Majd a magyar családok kifizetik a különbözetet. Nem ők. Majd mi. Te meg én. Csak azért, hogy ne Oroszországtól vegyük azt meg. Az nem zavarja őket, hogy Ukrajna az energiáinak kb. 45 százalékàt Magyarorszàgtól kapja, attól a Magyarorszàgtól, amelyik az oroszoktól vásárol, és akit fenyegetnek…
Európa háborúra készül. Ezt az uniós vezetők már ki is mondjàk. Néhány orszàgban épp sorkatonaságot vezetnek be. Mi ezzel nem értünk egyet. Kiállunk a béke mellett, hogy ne legyen több értelmetlen áldozat. És kiállunk a szabadságunk és a szabad döntés joga mellett, hogy a pénzünk ne a hàború támogatásàban égjen el.
Ma ezért is ünnepelünk, ezért is kiállunk. Mindazokért is, akik mosolyognak ezen.
forrás: facebook.com/doditygabriella