Két magyar ember, akiket kényszersorozással vitték el. Mert "nincs háború”, ugye.
Két ember a magyar miniszterelnök és az orosz elnök amúgy energiabiztonságunkról is szóló tárgyalásának eredményeképp felülhetett a külügyminiszterrel a repülőgépre, és hazatérhetett. Két élet, amiből így, ebben a formában nekik is csak egy van.
És megy a mocskolódás.
Kellenek a nemzeti minimumok, amelyeknek együtt tudunk örülni. Két ember, akit a családja várt haza. Két ember, aki egy éve talán munkába indult, és útközben elhurcolták a frontra. És azóta nem tudta, túléli-e a nagyhatalmak csatáját, látja-e a még a szeretteit. Két ember a külügyminiszterrel együtt gépre szállt, és Budapesten landolt. Sokaknak ez csak egy hír. Nekik az életük. Sokaknak pedig csak egy újabb felület, ahová kiönthetik a gyűlöletüket.
Emberek! Legyünk már emberek! A háború szörnyű, amit nem pénzzel kell tovább szítani, hanem békét kell kötni. Lássatok már túl a gyűlöleten, hiszen elsősorban mind emberek vagyunk, vagy kellene, hogy legyünk. Az emberélet nem ideológiai kérdés, mint ahogyan az energiabiztonság sem. Ha történetesen orosz az az olcsóbb energiahordozó, amely a családoknak alacsonyabb rezsit biztosít, akkor annak kell örülnünk. Jobbról, balról, magyarként.
Kellenek a nemzeti minimumok. Hogy tudjunk örülni két magyar megmenekülésének. Hogy tudjunk örülni annak, hogy mára Magyarország olyan nemzetközi tekintélyt ért el, hogy a nagyhatalmak egyaránt elismerik. És örüljünk, hogy mi még a béke szigete maradtunk. Sokan nem tudják, ez mekkora érték.
forrás: facebook.com/doditygabriella