Ha van valami nagyon szomorú, az a vilàg (egyik) leghűségesebb állatának magányos halála. Valaha ő is rózsaszín talpú babakutya volt, aztán ez a sors jutott neki. Az élete és a halála nemcsak azèrt magányos, mert a “gazdája” alkalmatlan az állattartásra, hanem azèrt is, mert bár a porta az utcáról is belátható, nem volt senki, akinek a szenvedése fontos lett volna annyira, hogy szóljon, cselekedjen - még a halála előtt.
Az ő magányos halála ugyanolyan állatkínzás, mint az autó utàn kötött Rozi, vagy a fejbe rúgott tacskó.
De ismét a lényeg:
Ha szenvedő állatot látsz, ne menj el mellette! Jelentsd be, ha nem intèzkedik senki, keress egy állatvédő szervezetet. Tedd meg érte…
