Zajlik Kecskeméten a kutyàját a vonóhorogra kötve húzó férfi pere, aki azzal védekezett, előző este kötötte Rozit a vonóhorogra, majd reggel felkelt, és elfelejtette, hogy ott van. Elindult, majd kilométereken át húzta szerencsètlent, ezt követően nem orvoshoz vitte a sérülésekkel teli állatot, hanem haza, és elment tejért. Első fokon 400.000 Ft pénzbüntetést kapott.
Az ügy részleteit mélységében nem ismerem, ezért nem is akarok ebben okoskodni. Inkàbb általànossàgban mondanèk nèhàny gondolatot.
Egy gondos gazda nem köti vonóhorogra az állatát, még inkàbb nem felejti el, hol is van a kutyàja. A gondos gazdát a kutya reggel örömmel üdvözöl. Nehéz nem észrevenni, kivève, ha jobbnak látja az autó alatt lapítani.
Tudom, “vidéken más a kutya”. Pedig nem más, ugyanolyan érző lény, mint a városokban. Ez a “mássàg alapú felmentés” számos állatnak okoz szenvedést, sokszor károsodást.
Az ehhez hasonló körülmények arra engednek következtetni, koràbban is lehettek olyan jelek, amelyek alapján Rozinak nem feltétlenül volt gondos gazdája. Nem biztos, de lehet.
Megint csak azt tudom mondani, amit 15 éve folyamatosan. Közigazgatàsi állatvédelmi eljárás keretèben számos olyan körülményt fel lehet tárni, ki lehet szűrni és meg lehet előzni, amelybe kódolva van, hogy az állat esetleg sérül, károsodik. Nyitott szem, bejelentés, de ha a jogszabályainkat nézem, folyamatos ellenőrzés lehet a kulcs a közigazgatàsi hatósàgok (pl. jegyző, amely minden önkormányzatnál van) részéről.
Minden állatkínzó kapjon méltó büntetést. Ez fontos szerintem is. De amikor ezèrt rázzuk az öklünket, akkor az állatnak már késő, és nem előztük meg a szenvedését. Az igazi cél pedig az állat érdekében is a megelőzés lenne.
forrás: facebook.com/doditygabriella