Másfél évtizeddel ezelőtt sokakkal egyetemben nekiláttunk a főváros gyepmesteri telepén egy olyan munkának, amelynek eredményeképp kidolgoztunk egy elképzelést, miszerint alakítsuk szakmai módszertani központtá az "Illatos utat", mutassuk meg, hogy a gyepmesteri telepet is lehet az állatjólléti szempontok mentén működtetni, és legyen a fővárosi telep működése minta az ország többi telepe számára.
Első intézkedések között azonnali, 25 millió forintos gyors segélyt kértünk a fővárostól a telepnek, a kinti kenneleket felszereltük saját pénzből hőfüggönnyel. Alapítványunkkal, a DOKTA - Doktorok az Állatokért Alapítvánnyal amivel csak tudtuk, segítettük a telepet, más kiváló civil szervezettel együtt.
Nagy álmunk volt, hogy a telep új helyre költözzön, ahol a gyepmesteri és menhelyi funkció egymás mellett létezik, legyen oktatóhely gyepmestereknek, hiszen nem jó, ha bárkiből lehet az, láthatjuk sok kínzótelepen a mai napig is. Jártunk Bécsben is. Kidolgoztuk, hogy oktatási funkcióval is kibővítve a jövő generációinak is példát mutathatunk az állatok védelméről, szeretetéről. Anyagokat gyártottunk, írtunk minderről, kb. ezer kilót.
Közben rehabilitálni kezdtük a legrégebb óta bent lévő állatokat, több sikerrel gazdához is jutott. Örökbe adó napokat szerveztünk, jegyzőknek szerveztünk képzéseket, hogy a megelőző jellegű állatvédelemért is tegyünk valamit. Sokan dolgoztunk együtt, sokat, egy célért. Közben rengeteg anyagot gyártottunk, mindent is kidolgoztunk, ide, meg oda, meg mindenhova is. És harcoltunk a szaporítók ellen is, tájékoztató füzeteket adtunk ki, elrettentő képekkel, hogy elmondjuk: ne vásároljatok állatot, hanem fogadjatok örökbe menhelyről vagy gyepmesteri telepről.
2019-ben Karácsony Gergely lett a főpolgármester, aki bejelentette: állatbarát Budapestet épít, és állatvédelmi ombudsmant állít munkába. Első intézkedései között szerepelt, hogy „kitette” a DOKTA-t az Illatos útról, és nem vette át tőlünk a több millió forintos adományainkat sem. Leállította az ingyenes kutya rehabilitációs programunkat, amellyel több esélytelen kutya gazdához tudott kerülni. Szomorúak voltunk.
2022-ben fővárosi képviselő lettem, aminek azért örültem, mert benyújthattam egy előterjesztést a fővárosi állatvédelem kapcsán, benne minden korábbi ötlet, javaslat, megvalósítandó cél, és támogatási alap civil szervezeteknek, ivartalanítási alap, és sok minden egyéb is helyet kapott.
Előterjesztésemet napirendre sem vette az akkori Fővárosi Közgyűlés, mert hát a politika már csak ilyen. Karácsony Gergely a teljes közgyűlési többségével magabiztosan söpörte le az állatok ügyét az asztalról.
A tavalyi választáson más felállás született. Odalett a politikai többség, és szóba kell állni már mindenkivel, aki a képviselői sorokban ül. Így történhetett meg az, ami ma: egy 64 oldalas állatvédelmi anyagot tárgyalnak a fővárosi képviselők Karácsony Gergely előterjesztésében. Csak végigfutni volt időm, de talán nem túlzok, ha azt mondom: háromnegyed részt az én javaslatcsomagom, a mi szellemi termékünk.
Őszintén örülök, az állatok érdekében!
Fontos lépés a mai, még akkor is, ha Budapesten szinte semmi baj nincs ahhoz képest, ami kelet-magyarországi térségben tapasztalható. (Még ha az időközben a kormányzati alapítvány Tiszás kuratóriumi tagja össze is veszett ezen velem, hogy nincs abban a térségben semmi baj. Ő még ott van, én már nem...)
Fontos lépés ez, mert az Illatos út betonkenneljei a kutyák tartós elhelyezésére alkalmatlanok, szűkek, nem túlzás azt állítani, kínzás abban őket éveken át tartani. (Tisztelet Kozma doktor úrnak, hogy kiáll amellett: nincs helyhiány miatt túlaltatás!)
Amikor fővárosi képviselőként kint voltam a hatósági ellenőrzésen, elhangzott: sem idő, sem hely, sem erőforrás sincs az állatok rendszeres átmozgatására, szellemi lefárasztására. Tudjuk, hogy ez mit jelent…
Úgy érzem, az élettörténetemben ma véget ért valami.
Révbe ért mindaz, amin másfél évtizede sokakkal közösen kezdtünk el dolgozni. Többekkel azóta is kapcsolatban vagyok, néhányukkal már nem, de egyvalami talán mindig összeköt minket: ezt ott, régen, együtt kezdtük el.
Csak remélni tudom, hogy a régiek közül sok kiváló szakEMBER tapasztalatára még támaszkodnak azok, akiknek megadatott a lehetőség, hogy végig vigyék mindezt, és tegyenek az állatokért a fővárosban is valamit. Kicsit szomorú vagyok, hogy a megvalósításnál már nem lehetek ott.
Mi pedig a DOKTA-val dolgozunk tovább az Illatos útról kikerültekért, és azért, hogy a kutyát közintézménybe programunk keretében további állatok találjanak a betonkennelnél sokkal jobb menedékre az Illatos útról, amely - bízunk benne -, hamarosan átalakul, és valóban új és alkalmas helyre költözik.
forrás: facebook.com/doditygabriella