Számomra legkedvesebb helyen, a víz közepén hallgattam végig Orbán Viktor miniszterelnök beszédét. Kiváló vezető, aki olyan kitekintést adott nemcsak világviszonylatban a folyamatokról, hanem azok mikroszinten lévő összefüggéseiről.
Jó lenne, ha mind többen félretennék az érzelmi síkon kódolt ellenszenvüket, érveiket, és meghallgatnák azt, hogyan gondoljuk mi, hogyan látjuk a kül-és belpolitikát. Hol és hogyan illeszkedik abba Magyarország.
Miközben több európai város elveszett a multikulti jegyében, az unió hatalmas hitel felvételét tervezi a háború finanszírozására, és a “pici szuverenitás” elvétele jegyében dràgább energiahordozók vásárlására köteleznének minket.
Hazánkban ehhez képest még mindig él a sokat gúnyolt rezsivédelem, a családok soha nem látott kedvezményekben részesülnek, még mindig egykulcsos, és csak 15% az szja, nem 33. Európában egyedülálló módon válnak személyi jövedelemadó mentessé a magyar édesanyák, a fiatalok első lakáshoz jutását pedig kedvezményes hitellel segíti a kormány. És ezek csak a kiemelt dolgok.
Lehet unni, lehet mást akarni, lehet sok hibát felróni, van az is. Mindenhol van sajnos. De az a tömörülés, amely már most hazudik, és képes azt mondani, majd ha hatalomra kerülnek, mindent lehet, de addig vannak dolgok, amelyekről nem lehet beszélni, mert akkor megbuknak - azok már megbuktak. Így nem lehet.
Ennek a sokat szenvedett országnak nincs szüksége próbálkozásokra, cselekvőképes csapat hiányában helyi kiskakasokra, kicsi szuverenitás feladására az unió kedvében járva, és nincs szüksége a családok újbóli sarcolására sem. És nincs szüksége vezetni képtelen, komolyan nem vehető vezetőkre, mert abból mindannyiunk számára, az ország számára katasztrófa lesz.
Hajrá, tovább azon az úton, amelyen 2010-ben elindultunk. Korrigáljuk, ami nem jó, erősítsük azt, ami mindannyiunk javára válik, és ami erősíti hazánkat ebben a bizonytalan és kavargó geopolitikai helyzetben.
forrás: facebook.com/doditygabriella