Nem mással vádolta meg a polgári oldal képviselőit, mint hogy megszegve esküjüket, nem Budapest előmozdításáért dolgoznak. Papolt még valamit demokráciáról is, miközben nem kellett volna tennie mást, mint megválaszolni azt az egyszerű kérdést: mit vártak el cserébe a külföldiek a mikroadománygyűjtő ládikákban ös.- szegyűjtött valutáért a hazai baloldaltól?
Eleve furcsa attól a főpolgármestertől demokráciáról hallgatni, akinek a vezetése alatt a fővárosi képviselőknek szinte nincs lehetőségük kérdezni. A napirend előtti vitában, ahol ez a csörte is kialakult, a frakcióknak ugyanis egyetlen egy hozzászólási lehetőségük van, vagyis érdemi vitára nincs lehetőség.
Volt Kispesten egy Momentumos képviselő, aki átláthatóságért felelős tanácsnok lett, és annyiszor hangzott el Kispesten az átláthatóság szó, hogy már majdnem elhittük, a kispesti önkormányzatnál minden rendben van. Majd épp annyira volt fontos mindez, hogy inkább lemondott erről a saját maga választotta pozíciójáról. Ezt a nemzetünk 150. éves fővárosához méltatlan vitát hallgatva pont ugyanez jutott eszembe Karácsony Gergelyről is. Attól még, hogy valaki mindig elmondja magáról ugyanazt, attól az még köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Karácsony Gergely ugye zöld, mondja magáról legalább is. Csak hogy ha mindent összevetünk, töredék annyi fát ültetett, mint elődje városszerte. Egyik írásba adott ígérete az volt, hogy valamennyi fővárosi újszülött után is ültetnek egy fát. Amikor pedig azzal szembesítettem, hány kisgyerek született 2020. óta, és ennek a töredéke csupán a saját facebook oldalán közzétett össz faültetések száma, kaján vigyorral csak an.- nyit mondott: hát igen, bele kell még húznom.
Ígért környezetbarát locsolást a Duna vízéből, de látjuk, még a főváros 150. születésnapjára megálmodott egyszerű, gellérthegyi rózsakertet sem tudták időben elkészíteni az időbent írjuk bele, mert közben kész lett. Állatbarát Budapestet is ígért, állatvédelmi ombudsmant, és azt is, hogy a főváros gyepmesteri telepét egy nagyobb és arra alkalmasabb helyre költözteti. Ebből sem lett semmi, sőt. épp én voltam az, aki kuratóriumi tagként végigéltem, hogy a főváros gyepmesteri telepét segítő alapítványunktól nem fogadták el az adományokat. Csak úgy, minden ok nélkül.
Minden nyugdíjasnak ígért havi 20 ezer forint rezsitámogatást is. Csak szólok a budapesti szépkorúaknak, jelentős összeggel tartozik nekik a városvezető. Fővárosi bérlakásépítési programot és Lakásügyi Ombudsmant is ígért. Nem láttam még, hogy létezne ilyen, mint ahogyan a panelprogramról és a lakások energetikai korszerűsítéséről sem hallani.
Antikorrupciós kutatószobát ígért, ahol minden szerződés nyilvános és kereshető, mert hogy az átláthatóság… Ígérte, hogy rendszeresen kikérik a lakosság véleményét egy-egy projekt megvalósításakor – erről a Hunyadi utcában kerékpársávot kapók tudnának mesélni. A Tarlós István idejében a kerületi fejlesztéseket támogató Tér_Köz pályázat folytatását is megígérte, ebből újult meg anno a Kossuth téri parkoló, vagy ebből épült újjá a wekerlei kispiac. Se híre, se hamva a pályázatnak sajnos azóta sem. És a sort hosszan lehetne folytatni, vagy a meg nem valósult ígéreteket hosszan lehetne sorolni. Talán csak egyetlen ígérete kapcsán láthatunk elmozdulást, ez a kerékpáros hálózat fejlesztése. Igaz, ebben épp az ésszerűség hiányzik sok helyütt. Azt is ígérte, hogy minden közterület és utca tiszta lesz, vagy azt is hangsúlyozta, hogy minden közterületnek és utcának tisztának kell lennie. Elfogyott az újságoldal, ezért nem is folytatom.
Sok beszédnek sok az alja, mint ahogya Karácsony Gergely főpolgármesteri programjának is. Írásba is adta, a kötet mára a meg nem valósított ígéretek tárháza lett. A legtöbb vezetőképzőn elhangzik, hogy a jó vezető mindig betartja az ígéretét, aki pedig nem tartja be azokat, hitelét veszíti. De nem ő veszít nagyot, hanem mi, budapestiek, akik szeretett fővárosunkért aggódunk.
