A függetlenobjektív baloldali sajtó ismét (vagy még mindig?) Borkain csámcsog. Nem mondom, hogy a történtek alapján nem volna min, a helyzet erkölcsileg nem menthető. Mégis, minimum szánalmas egy olyan eseményt izzadságszagúan víz felett tartani, amelynek szereplője már árkon-bokron túl van, viselve tettének következményeit. (Arról most nem beszélve, hogy a függetlenobjektív sajtó számára amúgy a kispesti fehér poros, korrupciógyanús hangfelvételes ügy, szinte nem is létezik.)
A napvilágra került felvételek alapján elsősorban a magánéleti szál az, amely mentén a tettek elítélhetők. Mégis, az ügy nemcsak magánemberként, hanem politikai szereplőként is megpecsételte Borkai sorsát: bocsánatot kért, lemondott minden tisztségéről, és távozott nemcsak a pártból és Győr éléről, hanem a közéletből is. Mert mindez a jobboldalon történt. Nem úgy a baloldalon, ahol a tetteknek sosincs következményük.
Ugyanezen időben robbant ki a kispesti Lackner botrány, amely tartalmát tekintve messze túlhaladta a Borkai-ügyet. A fehér poros, azt csíkokba rendezős videofelvétellel és több tízórás hangfelvétellel nagyot alakított Lackner, aki a kispesti ügyek menetéről mesél, gondosan felemlegetve szinte valamennyi szereplőt. Tőle tudjuk, aki a kerületi politikában nem keresi meg az évi százmilliót, az hülye, meg azt is, aki hozzászokott a jóléthez, nagyon könnyen el tud költeni 200-250 milliót. Tőle tudjuk azt is, Burány embere, Kránitz Krisztián Mr. Negyven Százalék „éhes”, és hogy ő már megkereste azt, amit akart. Hallottunk az építéshatósági iroda vezetőjéről, aki az éhes fiatalok közül való, és Gajda Péter fél, hogy majd ráég. De Lackner szólt Burány Sándorról, Kispest országgyűlési képviselőjéről is: ő az, akinek már „nem adnak vissza”, igaz, mások szerint már nem is kér; amúgy gáláns, mondjuk ki. De Lackner az erkölcsi nívójukat sem felejtette el kiteregetni: voltak bizony örömlányok is. Mindezt pedig csíkokba rendezős bulik közepette mesélte Lackner, aki szerint egyébként a hangfelvételek manipuláltak. És mi történt mindezek után a kispesti baloldalon?
A baloldali szereplők tisztességesen, gerincesen és egyenesen vállalták tettüknek következményeit. Ja nem…A kispesti baloldal arcátlan maszatolásba kezdett. Nem ismerték fel képviselőtársukat a felvételeken, így sikerültek az ehhez hasonló vicces magyarázatok: „a képi világban nagyon hasonlít Lackner Csabára az a személy, aki ott szerepel”. De a legnagyobbat talán Karácsony Gergely főpolgármester alakította, aki egy sajtótájékoztatón megállapította: Lackner Csaba nagyon hasonlít Lackner Csabára.
Ez a balosok központi idegrendszerét támadó átmeneti zavar egészen a választásokig kitartott. Azt követően már manipulált felvételekről beszéltek, kocsmai szintű fecsegésekről és miegymásról, így próbálták jelentéktelenné tenni Lackner kevésbé sem jelentéktelen szavait. Majd jött a coming out.
Burány Sándor, Kispest országgyűlési képviselője szerint nem maradt kétség afelől, hogy a kispesti kép- és hangfelvételek bűncselekmény gyanúját alapozzák meg, feljelentést legjobb tudomásom szerint mégsem tett. Sőt, szerinte azért, mert Lackner beszámíthatatlan állapotban fecserészett a felvételeken, senkinek sem kell semmiféle következtetést levonnia az ügyben. Csodaszép. Kell még mondanom valamit, Ildikó?
Több mint másfél év alatt a kispesti baloldalon semmiféle következménye nem lett a valaha volt legnagyobb kerületi botránynak. Ja, de. Engem büntetőeljárásban elítéltek rágalmazásért. Az elsőfokú ítélet szerint ugyanis, amikor fehér poros orrot és két csík közötti állapotot emlegettem Lackner Csabával kapcsolatban, azt a képet festettem róla, hogy drogozik.
