Azt kívánom mindenkinek, minél előbb kapja kézhez a sajátját! Egyben számos közéleti szereplőnek azt is kívánom, a józan ész ennél nagyobb mértékben már ne hagyja cserben őket.
Hatalmas a felelősség, minden eddiginél nagyobb most.
Több ezer ember összehangolt, megfeszített, áldozatos munkájával oltják a lakosságot.
Persze, hogy becsúszik hiba. Egy egész ország oltását kell megszervezni, sok szempontból versenyt futva az idővel. Emberek dolgoznak, felelőssègteljesen, sokan egyre fáradtabban. Mégsincs miért szégyenkeznünk, az unióban másodikok vagyunk átoltottságban. Így védhetjük meg az idősebbeket és a fiatalabbakat is, hiszen az új mutáns nem válogat.
Mégis, egyesek tudomást sem vesznek róla, mennyire súlyos a helyzet, és felelőtlenül, imbecilis módon bomlasztanak.
Az egyik a mentőknek megy neki,
a másik a vakcinák kapcsán kelt bizalmatlanságot,
emez tüntetést szervez, ahol emberek csoportosulnak, csúcsra járatva a fertőzésveszélyt,
amaz meg azt terjeszti, a lakosságnak nem kell a kínai vakcina, és rendületlenül fűti a rendszert egyes oltások ellen.
És végül van, aki be is keretezi mindezt a rengeteg, ijesztő mértékű baromságot: a sok halott politikai előny.
Ennél még az is jobb volt, amikor a diktatúrát igazolandó,
zárt ajtónak szaladtak,
farmernadrágon esett sebet kötöztek,
pókemberest játszottak, vagy épp
hasra vágodva, tarkóra tett kézzel gyártottak “kurvaerős” képeket magukról.
Azt a sokszereplős kampányfilmüket, önmaguk szórakoztató karikatúráját, azt a kendőzetlenül őszinte, hű kordokumentumot szívesebben néztem.
Az elmúlt évek mutatványait látva azt sejtettem, a baloldal számára már nincs lejjebb. De van.
Most emberek életével szórakoznak. Bicskanyitogató módon, felelőtlenül, gátlástalanul,tisztességtelenül.
A megemelt rezsit, gázárat és adókat megfeszített munkával, sok áldozat árán lehet mérsékelni, és tudatos építkezèssel vissza lehet adni a tizenharmadik havi nyugdíjat is. De az emberélet szent!
Ha játszadozni van kedvük, menjenek vissza pókemberest játszani. Mi pedig sokakkal egyetemben maradunk, és mint sokan mások, csendben csak ennyit kérdezünk: hol és hogyan tudnánk segíteni?
forrás: facebook.com/doditygabriella