Érdekes képződmény ez a kispesti Momentum (is). A semmiből előkerülő, a kerületbe a választás előtt költöző képviselőjük úgy lett a kispesti képviselő-testület tagja, hogy a baloldali osztozkodásban jókor volt jó helyen. Paróczai Anikó végigtolta úgy a kispesti önkormányzati kampányt Gajda Péterrel és a baloldali összeborulással, hogy közben felrobbant a média a fehér poros felvételektől és azoktól a hangfelvételektől, amelyeken egy Lackner Csabára megtévesztésig hasonlító hangú személy többek között arról is mesélt, hogyan kell pénzt keresni – a külső vállalkozóktól kell visszaszedni, meg olyan eladások vannak, amikből, gondolom, jól lehet járni. (Természetesen Lackner szerint a hangfelvételek manipuláltak…)
Paróczai Anikó ezektől elfordította a fejét tavaly októberben, egy szót nem szólt, lapított, majd kivárta, hogy képviselő legyen. Ekkor még nem zavarta, milyen hajóban is ül. De azért megszavaztatta magát átláthatóságért is felelős tanácsnoknak, mert hát azért vakítani kellett valamivel a kispestieket.
De a biztonság kedvéért „a nagy átláthatósági harccal” várt még egy kicsit, csupán csak pár hónapocskát, mert bizonyára nem tudta eldönteni, a hatalom a fontosabb, vagy a korrupcióellenesség. Egészen februárig tanakodott ezen, amikor is előállt, hogy ő bizony megtalálta a vagyonkezelő igazgató spanyolországi villáját, ami kimaradt a vagyonnyilatkozatából, ezért Kránitznak távoznia kell. Paróczai Anikót az sem zavarta, épp, amikor ő mindezt felfedezte, épp négy hónappal későbbet írtunk, mint hogy lehozta azt az országos sajtó. Innentől kb. annyiszor hangzott el a kerületben az átlátható Kispestet szlogen, hogy ennyiszer az ember lánya nem mondja el egy emberöltő alatt, hogy jó napot kívánok. Volt hangzatos sajtótájékoztató, aláírásgyűjtés, meg a nagy semmi nagy eredmény. Majd jött a hír, hogy Paróczai Anikó lemond az átláthatósági tanácsnoki pozíciójáról, mert ő inkább bizony országgyűlési képviselő akar lenni. Azért ezt már én is kikérem a kispestiek, a wekerleiek nevében is…
De a sztorinak itt még nincs vége. Jön a hír, hogy a kispesti Momentum egyik alapítója, volt elnökségi tagja, Sziklai Zsolt szerződést kötött az önkormányzattal, amelynek célja, hogyan lehetne átláthatóbbá tenni az önkormányzatot. Havonta 100.000 forintot kap ezért. Itt már a térdemet csapkodnám a nevetéstől, ha nem lenne a végletekig szánalmas mindez. Főleg annak fényében, hogy sok esetben képviselői kérdésre is csak hónapok után kapunk, választ. Nem átláthatósági roadshow kellene, a kispesti önkormányzat megtépázott hírnevét csiszolandó, hiszen talán már a megrögzött kispesti baloldali szavazók is úgy érzik, ettől azért itt már több kell. De amikor már egy szánalmas legyintéssel körítve épp azt gondolnánk, egye kutya, legyen, hadd próbálkozzanak, akkor a kispesti Momentum egy közleményében felteszi az i-re a pontot.
A szervezet nem mást írt nyilvános kommünikéjében, mint azt, hogy
„Sziklai Zsolt egy ideje már nem tagja a Momentum közösségének.”
Aztán azt is írják, hogy:
„úgy néz ki a lopásról és csalásról is ellentétes véleményen vagyunk. Míg mi minden körülmények között ellenezzük azt, ő ebbéli elköteleződésünkben szemmel láthatólag nem osztozik velünk.”
Hát ezt már tényleg nehéz hahotázás nélkül bírni. Úgy látszik, nemcsak a baloldali pártok között, hanem a pártokon belül is megy a hadakozás, a hatalmi harc, az osztozkodás az elképzelt koncon.
Tehát akkor most mi van? Az egyik momentumos össze-vissza hablatyolt átláthatóságról, majd lemondott és elment országgyűlési képviselőjelöltnek. A másik meg, aki amúgy a Momentum szerint elnézi a lopást és csalást, annak az önkormányzat vezetőségének ad tanácsot átláthatóságról, amelynek saját képviselője elmesélte, hogyan is mennek a dolgok.
Már majdnem köszönetet mondtam a kispesti Momentumnak, hogy ebben a hosszúra nyúló pandémiás időszakban ingyen színházat csinál nekünk itt Kispesten. De inkább azt javaslom nekik, menjenek, és keressenek egy másik homokozót.
fotó: Paróczai Anikó Facebook