Olvastam egy mesét magamról a szocik lakájmédiájában. Firkálmányukban én vagyok Ahabkapitány, aki saját kicsinységét és esélytelenségét fel nem ismerve, kezét-lábát törve ádáz küzdelemben van a nagy, szent és sérthetetlen Gajda Péterrel Moby Dick-kel szemben, akit amúgy sosem fog levadászni. A képzavarnál már csak a helyi baloldal elmeállapota a súlyosabb. Kezdek komolyan aggódni.
Van itt ez a Lackner-gyerek, aki két csík között, bankkártyával és tányérral a ventilátor előtt szárítgatja a fehér port. Mindezek után, többórás kiselőadást tart a haverjainak arról, mekkora ászok ők itt a kispesti porondon, és akkurátusan részletezi a klán féltve őrzött titkait. Majd amikor a jónépek kapnak egy merőben más képet róluk, mint amit eddig az önkormányzati harsonából kiolvashattak, eszükbe sem jut továbbállni, hanem elkezdenek vadul másra köpködni. Meseírás közben nem átallanak odáig süllyedni, hogy én vagyok az esélytelen vadász, és nem pirulnak bele abba sem, hogy a fegyverhordozójuk szennyesteregetését szánalmas hajtóvadászatként állítsák be. Ezt azonban bármily abszurd, még elnéznénk nekik, hiszen valljuk be: ennél bénább módon eddig keveseknek sikerült lebukniuk. De ennél is abszurdabb az a kanyar, hogy nemsokára bíróság elé állok, mert Lackner beperelt. Hogy miért? Mert szerinte azt a képet festem róla, hogy drogozik.
Szemöldök a hajtőig szalad, vérmérséklettől függően következhet a térdcsapkodós röhögés, vagy a lélegzetelállós felháborodás. Tehát van egy macsó, aki egy zacskó fehér porral, a ventilátorával, tányérkájával és egy bankkártyával ül, és azt a képet festi magáról a felvételen, mintha valami fehér port utcákba rendezve fogyasztana. Aztán vagyok én, aki felróttam neki, hogy fehér poros az orra, és két csík között sem lesz soha hazafi, mire én büntetőeljárásban vádlottként bíróság elé állok, mert a macsó szerint azt a képet festem róla, hogy ő drogozik. Jó esetben nem találnak bűnösnek, rossz esetben még 180 óra közmunkában kell Kispest utcáin avart söprögetnem. Sőt, 1,5 millió forintos sérelemdíjat is követel rajtam ez a macsó, vagyis az is lehet, ezt is meg kell fizetnem. Közben pedig csak imádkozhatok a Jóistenhez, hogy adományomat a róla napvilágra került felvételen látottaknál nemesebb célokra fordítsa. Pofátlanság Arcátlanság a köbön.
Ez egy morbid történet, de ilyen a baloldal. Eszükbe sem jut magukba nézni, ahogy Burány elvtárs mondta, konzekvenciát levonni, esetleg eltolni azt a biciklit, amit Lackner szerint ebben a ciklusban nagyon kell hajtani, hogy ne kelljen utána majd sokat dolgozni. Helyette vagdalkoznak, perelgetnek, feljelentgetnek; kis pesti abszurd meséket írogatnak. Lackner őszödi beszédének napvilágra kerülésekor Gajda Péter úgy fogalmazott: valaki kinyitotta Andersen mesekönyvét, ők meg szeretnék becsukni azt. Segítek: valószínűleg rossz irányba próbálják, mert azóta is csak ideoda lapozgatják azt.