Vannak dolgok, amelyek elvileg minden emberben ott szunnyadnak, ilyenek például a morális gát és a lelkiismeret. Tegyük a szívünkre a kezünket, mindannyian hibáztunk már életünk során, és talán tettünk is olyan dolgokat, amelyekre nem vagyunk büszkék. De jó esetben ezekből tanulunk, és ezek a hibák iránytűként szolgálnak mindannyiunknak, hogy fejlődjünk, jobb emberré váljunk, hiszen erről szól az élet.
Vannak azonban olyanok, akikben ezek a morális gátak és lelkiismereti határok csúnyán eltolódnak, és az elhajlott szinten is maradnak. Sőt, van ennél rosszabb is, amikor ezek a túltolt határok a görbe tükörben a felsőbbrendűségüket rajzolják körbe, a pofátlanság szemüvege pedig alattvalókká zsugorítva környezetüket. Egy darabig feszülnek a húrok, aztán rendet rak az élet.
Az Informátor adásában egy bennfentes kitálalt a kispesti sztorikról. Ott volt a bulikon, fuvarozta őket, látta, tapasztalta, milyen is volt azon az oldalon az élet. Beazonosította Lackner Csabát, és kitálalt a baloldal által fércmunkának és hamisítványnak titulált hangfelvételeken elhangzottakról; megerősítette, hogy bizony minden így volt.
Mint mondta, megunta a pofátlanságot, hogy még mindig tagadnak, és nem vállalják fel az arcukat és azokat, amiket mondtak, pedig ő hallotta és látta ezeket. És felháborítja, mi folyik Kispesten. Mert a fiúk túltolták picit.
A legveszélyesebb az egészben ez. Amikor elvész a morális gát, a lelkiismeret, az elengedhetetlen alázat helyét pedig valami egészen elképesztő arrogancia és nagyképűség foglalja el, és irányítja a mindennapokat.
Képviselőnek lenni szolgálat, ami nem azt jelenti, az ember nem hibázik. De azt semmiképp sem jelentheti, hogy az egész rendszerre úgy tekint bárki is, ahogyan a hangfelvételekből már körvonalazódott. Ahogyan most valaki, aki ezt testközelből tapasztalta, elmesélte nekünk.
Fiúk! A képviselői mandátumotokat nem azért kaptátok a kispestiektől, hogy saját önös érdekeitek mentén jól szórakozzatok! Kispest nem húsos fazék, amit azért toltak elétek, hogy kivegyétek belőle mindazt, ami nektek jó, a mócsingokat pedig pofátlanul az edény alján hagyjátok.
Fiúk! Kispest nem üzlet! Kispest sokak otthona, és ezek a sokak azért bíztak rátok feladatot, hogy a kerületért és értük dolgozzatok!
Fiúk! A kispestiek nem hülyék, kéretik tisztelettel bánni velük!
Fiúk! A közpénz nem zsebpénz! Az több mint hatvanezer kispesti pénze.
Fiúk! Kispest nem bulihely, nem a fehér porok és csíkok hazája, a szavazóktól kapott bizalom pedig nem cirkuszi porondot, hanem felelősségteljes munkahelyet rajzol körbe!
Fiúk, ezt túltoltátok!
Persze Kispest így is működött, de minden más lett volna az elmúlt években, ha helyén marad a morális gát és a lelkiismeret! Minden más lett volna, ha a felsőbbrendűség és a "nekem ez jár" nem vezényelhetett volna egy pillanatig sem. Minden más lett volna, ha a „nekem ebben mi a jó” sosem irányít, és ha a pofátlanságért cserébe nem vetitek oda az alázatot. Minden más lett volna, ha a bor, mámor provance-nál megálltok, és nem a fehér portól érzitek rajnak magatokat.
Van, aki veletek együtt tolta a bulit, de lépett, kilépett. Még nincs késő, léphettek ti is. Vége a félrebeszélésnek, vége a magyarázkodásnak, mások gyanúsítgatásának. Eljött a visszarendeződés, a tisztázás ideje. És eljött a tanulásé is talán.
Fiúk, ezt túltoltátok. Bizonyos dolgokat már nem hozhattok helyre, de mindig van lehetőség visszarendezni a határokat. Azzal viszont, hogy sikerül-e ez nektek, nem a kispestiek kárára kellene már kísérletezni.
Leszállhattok a magas lóról, és elsétálhattok szépen. Nem hajtani kell a biciklit a következő öt évben, hogy utána ne kelljen sokat dolgozni, ahogy Lackner fogalmazott, hanem el kell tolni azt a biciklit szépen. De mielőtt ezt megteszitek, ne felejtsetek el elnézést kérni a kispestiektől és mindazoktól, akik bíztak bennetek.