Tisztelt Emlékezők, Kedves Barátaink!
Azért gyűltünk ma össze, hogy fejet hajtsunk a kommunizmus áldozatai előtt. Azért vagyunk együtt, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a szenvedőkre, túlélőkre és elhunytakra, arra a mintegy százmillió emberre, akinek életét ezen eszme kettétörte. Emlékezünk a Gulág táboraiba elhurcolt magyar emberekre is, civilekre és katonákra egyaránt. Magyarországon a málenkij robotra hurcoltak számát a történészek 700-800 ezerre becsülik, közülük mintegy 200-300 ezren soha nem tértek haza. Szinte minden magyar család érintett volt a borzalmakban. Száz és százezer emberi sors, amelyen örökre nyomott hagyott a kommunizmus embertelensége.
Egy a sok százezerből egyesületünk egyik alapítója, Fóris Kálmán, aki maga is megjárta a Gulág borzalmait, de itt van velünk most is. Környezetünket jól jellemzi, hogy hiába él itt velünk Kispesten, mint élő történelemkönyv, hiába vette ki a részét nemcsak a közösségi életből, hanem fáradhatatlan munkájával Kispest épülését is szolgálta, mégis, első elismerését csak 2018-ban kaphatta meg; frakciónk javaslatára Kispest Díszpolgárává választottuk.
Nincs min csodálkoznunk. Ha kitekintünk Európába, nemcsak az ijesztő értékválságot látjuk, hanem azt is, a kommunizmus bűneit sokan még mindig próbálják relativizálni.
Míg a nemzetiszocializmus vérontását és felfoghatatlan kegyetlenségét a nemzetközi bíróságok ítéletei örökre a történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának ítélték meg, addig különös módon a kommunizmus százmillió áldozatának a rendszer bukása után sem jutott osztályrészül ilyen történelmi elégtétel. Olyannyira nem, hogy a kommunizmus bűneit Nyugaton még ma is sokan mentegetik, s maga az Európai Unió is vonakodik egyértelműen elítélni.
Az Európai Bizottság korábbi elnöke Marx Károly szobrát avatta és koszorúzta, a hazánkat jelentésében gyalázó Sargentini pedig a holland kommunista párt jogelődjében politizált.
De itthon sem kell nagyítóval keresni a múlt nyomait, hiszen az ellenzék vezetője, Gyurcsány Ferenc is amellett kampányolt, hogy ne legyen büntethető a kommunista diktatúra jelképe, a vörös csillag. És sajnos Kispesten is élnek olyanok, akik a kommunizmus jelképei mellett nyíltan marxista-leninista politikusokkal együtt tüntetnek, vagy marxista gondolatokkal kampányolnak.
Résen kell lennünk Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy percre sem bóbiskolhatunk el ott, ahol baloldali panoktikummá válhatott a fővárosi vezetés, és egy pillanatra sem nézhetünk félre azon a helyen, ahol újjáalakulhatott a Munkásőrség. Nem nyugodhatunk, hiszen a köztünk élő kommunisták úgy gondolták, előbújnak rejtett zugaikból, és civil szervezetként folytatják. Mindezt pedig szó nélkül nézi az a liberális közeg, amely a jobboldal minden lépéséért azonnal sivalkodik. Most hallgatnak, a beleegyezés pecsétjét nyomva a kommunista párthadsereg szellemiségének terjedésére. És mindennél erősebben kongatja a vészharangot az is, ha az utódaink számára relativizálják 1956 eseményeit, és egyesek azért kardoskodnak, hogy a liberalizmus jegyében a fiatalok döntsék el maguk, hogyan értékelik a magyar szabadságért küzdő hősök tetteit.
Szolzsenyicin sorai jutnak eszembe.
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
Tisztelt Emlékezők!
Itt állunk annál az emlékműnél, amelyet a kormány által életre hívott Gulág-emlékévben állíttattunk. Amíg a kispesti emlékezet erős, addig itt fog állni, és figyelmeztetni fog arra, hogy a kommunizmus, mint az összes kívülről jövő, nagy idea, mindig emberáldozatot követel. Még akkor is így lesz ez, ha az emlékmű keresztjét egyesek rendre letörik.
A kommunizmus közel 50 éve alatt megtanultuk, hogy Magyarország legértékesebb vagyona a szuverenitása, az ezeréves keresztény kultúrája és hagyományai. Deportáltak, elhurcoltak és kitelepítettek százezreivel fizettük meg a függetlenségünk elvesztésének árát. Magyarország szuverenitásából azért nem engedhetünk, mert jól tudjuk, hogy ha csak résnyire nyitjuk is ki az ajtót, onnan már könnyen ránk törhetik azt. Ezért minden életszerűtlen ideát, zavaros gondolatot, idegen érdeket szolgáló tervet kívül kell tartanunk a határainkon, vagy a múlt szelencéjébe kell zárnunk, legyen az a kommunizmus, nemzetiszocializmus vagy a nyílt társadalom eszméje.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma Magyarországon szabadságban és biztonságban élünk, újra van reménnyel kecsegtető jövőnk; szemben a diktatúrával, amelyben őseinknek csak halkan suttogott szavak és kilátástalanság jutott. A kommunizmus ötven éve és a rendszerváltozás óta eltelt 30 év alatt megértettük, hogy csak akkor lehet jövőnk, ha az egyszerre szabad, keresztény és magyar.
Csak a szabad, történelmét és hagyományait megőrző magyarok országának van jövője, ezért a kommunista és más nemzetrontó ideológiák és tervek újra és újra felbukkanó csíráit habozás nélkül, gyökerestől kell kitépnünk. Ha pedig a régről megmaradt, kiszáradtnak tűnő, de belül életerős indák megnyerő mosolyok és letagadott pártlogók mögé bújva szorosan behálóznak minket, le kell rázni magunkról azokat. A fiatalokat pedig, akiket a múlt borzalmaitól megóvva neveltünk fel, emlékeztetnünk kell arra, hogy egy nemzet nem lehet erős, ha tagjai saját múltja és hősei ellen fordulnak. Tudatni kell velük, hogy a mai szabad, demokratikus világunkat véletlenül se gondolják természetesnek, inkább amolyan kegyelmi állapotnak, amelyet csak úgy tarthatunk fenn, ha nem engedjük, hogy ilyesmi még egyszer megtörténjen velünk.
Soha ne feledjük, és ne engedjük feledtetni, hogy magyarok ezrei áldozták az életüket ezért a szabadságért!Magyarország és Közép-Európa még ma is szenvedi a kommunizmus örökségét. Családok és emberi életek százezreit tette tönkre a kommunista diktatúra, utána özvegyek, árvák, megnyomorított életek és egy tönkretett ország maradt. Mi, akik ma egy szabad Magyarországon élünk, soha ne feledjük, hogy magyar emberek ezrei adták és tették kockára életüket ezért a szabadságért! Soha ne feledjük, hogy kimaszkírozva és magukat igaz európainak nevezve még ma is hatalomra törnek azok, akiket a kommunista hatalom tett gazdaggá és befolyásossá.
Tisztelt Emlékezők! Kedves Barátaink!
Felelősek vagyunk tetteinkért, de elmulasztott cselekedeteinkért is. Mindannyiunk felelőssége, hogy valamennyi torz eszme terjedése ellen fellépjünk, ne engedjük relativizálni, megmásítani a múltat, és ne engedjük, hogy a magukat kimaszkírozók és magukat igaz európainak hazudók irányítsanak. Mint oly sok minden másban, ebben is össze kell fognunk. Közösen kell állnunk a sarat a XXI. század kihívásai előtt.
Kegyelet a hősöknek, tisztelet a bátraknak!
Isten óvja Magyarországot! Isten óvja Kispestet!
Köszönöm, hogy meghallgattak.